Akit nem érdekel a lelkizés, az ne olvasson tovább. Ez egy nem sportos poszt. Én szóltam :)

Tudom, hogy ez a téma kényes. A konduktor szakmát körüllengi valami olyan képzet, hogy a konduktorok nem beszélhetnek arról, hogy elegük van és elfáradtak. Pedig a segítő szakmák esetén kiemelten fontos lenne az ún. "burn-out szindróma", vagyis a kiégés kezelése. E helyett kényelmesebb a szőnyeg alá söpörni a problémát, mert ha kitárulkozol, akkor leesik a fejedről a glória és egyből rossz pedagógus és ezzel rossz ember leszel. Sajnos sok kiégett kollégával találkoztam. Ők azok, aki félnek a ténnyel szembe nézni. Vagy szégyellik. Ezzel nem csak maguknak, hanem a kollégáiknak, a gyerekeknek/felnőtteknek is ártanak.

Eredeti szakmám konduktor, bár már több mint egy éve teljesen mást csinálok. Mondjuk ha belegondolok, a sok okos külföldi irányításához is legalább annyi türelem kell, mint megtanítani valakit önállóan inni, tehát tulajdonképpen a hosteles meló rokon szakma.

A konduktorkodás hiányzik is meg nem is. De inkább nem. Nem vagyok szívtelen, csak kiégtem és elfáradtam. A szakmai része az, ami hiányzik. Most lehet, hogy sokan felkapják a fejüket, hogy hogy értem ezt? Utólag is azt érzem, hogy a szakmában eltöltött utolsó két évem nem arról szólt, amiről kellett volna. Nem arról, hogy egy adott "problémának" a megoldását hogyan bontom le apró és elérhető lépésekre, amiket végül összefűzve elérem, hogy a "problémát" tapasztalattá alakítottam és tanítottam valami fontosat. Hogy végül Pistike megtehesse az első önálló lépését és Mariska megtanuljon pohárból inni. Ez adja a szakma szépségét. Ez motivál. Ez maga a szakma. A hivatás. Brazíliában ebből semmi nem volt meg. Harcoltam és falakba ütköztem. Nagyon akartam, hogy jó legyen. Változtatni akartam a hozzáálláson. A szülők hozzáállásán. A gyerekekén. A szakma és a nem-szakma nem volt egyensúlyban. Naponta többször mostam ki pisiből és szarból mostam a gyerekeket. Egy csomó idő elment vele. Ezért tanultam 4 évig?! Mivel otthon nem nevelték őket szobatisztaságra, esélyem sem volt. Hétfőn mindig újra kellett kezdeni mindet, amit péntekre már jól begyakoroltunk. Pofára estem többször, de felálltam. Hittem abban, hogy olyan tudást tudok nekik ajándékozni, ami az egész életüket megkönnyíti. Mint ahogy az számtalanszor megtörtént már előtte. De ott és akkor nem. Nem és nem. Falak,és falak. Végül már nem érdekelt. Bementem dolgozni, mert kaptam fizetést. Monoton volt és unalmas. Automatikus. Szenvtelen. Utáltam a helyzetet. Utáltam magamat. Persze megcsináltam mindent amit kellett. De eltűnt a tűz. Elfáradtam. Már az én hozzáállásom sem volt megfelelő.

A kártyavár összedőlt. Tudtam, hogy ezt már nem akarom. Nem csak ott és akkor nem, hanem soha többet nem. Kiégtem, elegem volt. Alig vártam, hogy vége legyen.

Itthon új életet kezdtem. Új helyzet, új munka. És végre újra egyensúlyban. Nem bánom egy percig sem. Bár a "soha többet" részében már nem vagyok olyan biztos. Annál is inkább, mert rájöttem, hogy a szakmai tudásomat a mindennapi életben is remekül tudom hasznosítani.

A következő posztom például a tartásjavításról fog szólni.

Ancsur

A minap párolt káposztát csináltam... több kevesebb sikerrel. Az íze jó lett, de tekintsünk el még az elején centi vastagon leégett lábastól és egy eldugított mosogatótól. (A lábas túlélte, szebb mint újkorában. A mosogató szifonját szétszedtem, kitisztítottam. Úgy érzem egy vízvezeték szerelő veszett el bennem. :D )

No, de nézzük meg miért érdemes vöröskáposztát fogyasztani.

- rengeteg A, B, C és U vitamint tartalmaz. A vöröskáposzta 6–8-szor is több C vitamint tartalmaz, mint a fehérkáposzta. 
- a benne lévő vörös pigmentek (antrociánok) pedig, a központi idegrendszer sejtjeinek karbantartásáért felel, illetve elősegíti az izmok regenerációját.
- a máj méregtelenítését segíti a benne található sulforaphane,
- a benne található kálium, kalcium, foszfor, vas, jód, kén,  többek között erősíti az immunrendszert, részt vesz a sejtek védelmében és regenerációjában, enyhíti a gyulladást, jótékony hatással van a gyomor- és emésztési panaszokra,
- a káposztában található kén segíti visszaszorítani az emlődaganatok kialakulását.
- a káposzta javítja az emésztést, és étkezés után hosszabb ideig érezhető a jóllakottság.

Ezek után nem kérdés, hogy egészséges a káposzta, és érdemes minél többet fogyasztani nyersen,  párolva  és bármilyen formában is.

Vanda

Forrás: http://filantropikum.com/, http://www.hazipatika.com/

A hétvégi túra remek élmény volt. Eltekintve attól, hogy két km-rel a vége előtt elestem és bukfencezés közben eléggé megrántottam a térdemet. Az esés után akkora lett, mint egy kisebb dinnye. Íme:

A túra amúgy tényleg jól sikerült, egy későbbi posztban érkezik majd a beszámoló. Az esésben az az érdekes, hogy szinte órára pontosan 10 évvel ezelőtt volt egy térdficamom. Szintén bal láb. Szerencsére ezúttal enyhébbre sikerült a dolog. Bár erősen bedagadt, az esés után alaposan átmozgattam, behajlítottam, hogy megnézzem, megfelelően működik-e a rendszer. Az azóta eltelt három napban próbáltam minél többet pihentetni. Amennyit csak tudtam, feküdtem és minél felpolcolva tartottam a lábamat. A duzzanat kisebb lett és már sokkal jobban be tudom hajlítani.

Szerettem volna megvizsgáltatni, de négy helyről is elküldtek. Az egyik helyen akkor fogadtak volna, ha 12 órán belül történt az eset. Mivel szombat délután és hétfő reggel között ennél több telt el, ebből sajnos kicsúsztam. Hirtelen eszembe jutott, hogy mégis 12 órán belül estem el. Sajnos nem jött be a dolog, a következő helyen csak akkor fogadtak volna, ha legkésőbb 6 óra elteltével jövök. Ez sem nyert. A következő ajtón csak mentővel mehettem volna be. A negyedik helyen pedig azt mondták, hogy mivel nincs nálam a TAJ-kártyám (állni is alig tudtam, nem volt energiám nekiállni feltúrni minden fiókot), csak pénzért tudnak ellátni. A kérdésre, hogy mennyi az annyi, azt mondták, hogy "a röntgen drága dolog". Mivel addigra már közel két km-t sántikáltam, nem volt hangulatom újra visszamenni.

Az első két helyen, az ambulancián és a traumatológián azt is mondták, hogy ha van beutalóm, akkor is tudnak fogadni. Ezt viszont a háziorvostól kell hoznom. Az egyik helyen 3-5 nap múlva, a másikon pedig csak egy héttel később volt hely.

Szívesen megnézetném, csak jobb lenne teljesen megnyugodni, viszont nagyon úgy tűnik, hogy az egészségügy csak pénznyelésre alkalmas, gyógyításra ebben az esetben már nem.

Tudtok olyan magánorvost ajánlani, aki megfizethető és jól dolgozik?

Most, hogy várhatóan idén már nem nagyon fogok tudni futni és kerékpározni, ideje alaposan átgondolni a mindennapi életvitelemet. Úgy tervezem, hogy újra elkezdem számolni az energiabevitelt. A kalóriaszámlálás segíthet abban, hogy a szinte nullára csökkent aktivitás mellett kontrollálni tudjam a súlyomat.

A következő verseny, amire be vagyok nevezve, a jövő áprilisi Vivicittá 10 km-es távja. Ha elkezdhetek újra gyalogolni, indul az alapozás. Ancsur sokat segít, biztosan hamar helyrejövök. A cél a minél gyorsabb gyógyulás.

Zoli

Fontos, de sokszor elhanyagoljuk. Bőven elég, hogy futok, aerobicozok, úszok, bringázok, (ki mit csinál), bizonygatjuk magunknak. A titok az, hogy ha a törzs és has izmai erősek, akkor minden mozgásformát hatékonyabban és hosszabb ideig tudunk csinálni. Amikor elkezdtem futni, gyakran fájt a derekam lumbális (alsó) része. Egy kis törzsizomra gyúrás pár hónap alatt megoldotta a problémát. Meg persze ki ne szeretne kockás hasat? Na ugye, hogy mindenki :)

Néhány megjegyzés: az ismétlés számok csak irányadók. Te érzed, hogy mennyit bírsz, tehát csak óvatosan, főleg az elején. Ez egy haladó feladatsor, ami megkíván némi alap állóképességet és már kialakult törzs-has-hát és kar izomzatot. A kezdőknek szóló feladatokat Zoli fogja egy későbbi posztban prezentálni.

A legtöbb feladatnál a kulcs a tempó. Minél lassabban végzed, annál nehezebb jobb.

Fotó: Zoli. Köszönöm a segítséget.

1. A Plank

Remekül be tudom mutatni, hogy hogyan NE csináljuk:

Mivel sajnos kissé púpos vagyok, de alakulok itt a prés alatt, így nem akarom a szerintem helyes plank tartásommal sokkolni az olvasókat, ezért a helyes tartást az ikertestvérem fogja bemutatni. Vigyázat, a hasonlóság sokkoló!

A fej-nyak-gerinc-fenék és lábak egy vonalban vannak. A hát nem púpos. Sarok leszorít. 

Mennyi ideig tartsuk meg a helyzetet? Fokozatosan növelve a terhelést eljuthatunk a 3 x másfél percig, sőt akár a végtelenségig is. Kezdetnek viszont elég lesz 3 x 20-30 mp. Ezt a huncut helyzetet lehet ám nehezíteni is, pl. ha közben lábat emelsz vagy fitness labdán hajtod végre a feladatot, esetleg ott a side-plank, amikor az egyik oldalon támaszkodsz. Ha ez sem elég, akkor emelj itt is lábat. Nyilván azt, ami felül van, az alsó emelése már durván haladó :)

2. Russian twist, a keleti nyitás jegyében:

A feladatot lassan, 1-5-ig számolva végezzük, vagyis 1-re kezded és 5-re döntöd ki teljesen. Oldalra döntésnél a levegőt kifújjuk, emelésnél belégzés. A kidöntött térdet megtarthatod a levegőben, vagy le is rakhatod a földre, itt felemeléskor pluszban dolgoznak az izmok. A nehezítés az, hogy minél lassabban hajtod végre.

Ismétled 12x mindkét oldalra.

3. Lebegő ülés labdával

Ezt se kapkodd el, élvezd ki minden pillanatát :) Csak a törzs fordul, a lábak középen maradnak. Közben hülyén vigyorogni kötelező!

Ismételd mindkét oldalra 20x.

4. Női fekvőtámasz egy kis extrával

Próbáltam olyan eszközöket használni, ami kb. minden háztartásban megtalálható, így otthon is végezhetőek a feladatok, tehát nem kell fitneszterem sem (szóval a "gyúrni drága" kifogás ezzel kilőve). Karhajlítás a kis sámlin, bal kar a földre, jobb marad fent, kar hajlít, bal kar vissza, hajlít, majd csere. A hát egyenes, nem pucsítunk. Öt után már úgy ég a karod, mint a fene. Egyszerű de nagyszerű.

Ismételd mindkét oldalra 10x.

5. Birodalmi lépegető

Lépegess előre kézzel, a biztonság kedvéért nyomj le egy fekvőtámaszt, majd lépegess a kezedhez lábbal. Térd nyújtva, sarok a földön (elvileg). Lépegess el így a szoba egyik sarkából a másikba és vissza. (Aki palotában lakik, annak ez elég nagy szívás.)

6. Vannak még fitnesz labdás feladatok is, csak ellopták a teremből a labdát, tehát amint visszalopom visszatérek azokkal is.

7. Végül, de nem utolsó sorban:

A túrázás korábban nagyon távol állt tőlem. Úgy éreztem, hogy teljes mértékben alkalmatlan vagyok rá. Rengeteg súlyt kellett cipelni, patakokban ömlött rólam az izzadság, a terhelést sem a bokám, sem a térdem nem bírta és már néhány perc után kidörzsölődött a combom. Minden adott volt tehát, hogy a legmélyebb utálat jöjjön elő belőlem, ha arra a sok mazochista hülyére gondolok, aki ezt a kínszenvedést élvezi. Addig persze nem jutottam el, hogy valamivel több edzettséggel és normális testsúllyal akár jó móka is lehet.

Legutóbb 2008-ban túráztam, akkor a Nagy-Kevélyen jártunk az egyetemi csoporttársakkal. Poklok poklát éltem át. A szalonnasütés a csúcson volt az egyetlen élvezhető pillanat. Szörnyűséges 6-7 km-t mentünk, számomra felfoghatatlan és elérhetetlen távolságot. Súlyosbító tényezőként a kellemes tavaszi napsütésben indokolatlanul sok ruhával és cuccal indultam el. Természetesen nagyon nagy szükség volt a gitárra, a nagykabátra és a szalmakalapra is túrázás közben. Utána úgy gondoltam, hogy soha többé nem indulok el olyan úton, ami eltér a vízszintestől és nincs lift.

Most, sok kilóval könnyebben és jóval nagyobb edzettséggel adtam egy újabb esélyt a dolognak. Mivel még le kell adnom néhány kilót és a futást az utóbbi időben sokszor megterhelőnek éreztem, szerettem volna olyan mozgásformát találni, amit jó kedvvel tudok csinálni. Nyáron részt vettem több kerékpáros teljesítménytúrán, mindegyik jó élmény volt. Bíztam benne, hogy gyalog is hasonlóan pozitív tapasztalat lesz. Be is neveztünk gyorsan a 6. Intersport Túranapra. Három táv volt, 10, 18 és 29 km. Ancsur a hosszún indult futva, nekem viszont bőven elégnek tűnt a 18 km.

Az útvonal gyönyörű volt. 7 km után értem fel a Nagy-Kevély csúcsára, ezt láttam a világ tetejéről:

Szintemelkedésből bőven jutott, de szerencsére meglepően jól bírtam. A régi fájdalmas tünetek közül egy sem jelentkezett. Az is új élmény volt, hogy én hagyok el másokat, ahelyett, hogy a sor végén kullognék. Volt néhány enyhébb emelkedő, ahol körülöttem többen is ziháltak, fújtattak, nekem pedig nem okozott különösebb megterhelést. Ennyit számít, hogy jóval kevesebb terhet cipelek már magamon.

Igyekeztem figyelni a pulzusomra, emelkedőkön próbáltam 160 alatt tartani, az út többi részén pedig a 125-130 zónát céloztam meg. A bruttó időm 4 óra 24 perc lett. Ha ebből levonom a sok nézelődést, a mozgással töltött idő 3 óra 50 perc környékén lehet. 12 km-nél összefutottam Ancsurral, ő már addigra 10 km-rel többet futott. Nagyon ügyes volt, kitűnő tempóban teljesítette a távot.

Ezzel el is engedem azt a manót, amelyik visszatartott a túrázástól és ezentúl több hasonló eseményen fogok részt venni. 15 km környéke egyelőre bőven elegendő, szerencsére ebben a nagyságrendben is bőven van választék.

PS.: Kedves Futófotó, tök jó, hogy ennyi versenyen ott vagytok és nagyon szívesen megvenném a képeket, de a 715 Ft-ot képenként aránytalanul soknak tartom. 100-200 Ft-ért befizetnék az összesre, amin szerepelek.

Az utóbbi hetekben több túrán is részt vettem. A naptárban böngészve feltűnt, hogy az események teljesítésével mindenféle pontokat lehet gyűjteni. Ahol pont van, azért általában kapunk is valamit, hirtelen elkezdett érdekessé válni a dolog. Utánaolvastam, hogy melyik rendszer mit is jelent és hogyan vehetünk részt benne. Elsőként következzen a Budapest Kupa.

A Budapest Kupa mindig egy naptári évet ölel fel. Egy olyan sorozat, ami idén 53 teljesítménytúrából állt. Mind Budapesten, vagy a főváros környékén vannak, szerencsére nem kell messze utazni a teljesítéshez. 10 túra teljesítésével (gyermekként pedig 6 alkalom után) lehet elnyerni a névre szóló kupát és az oklevelet. Ha pedig 25 túrán mentünk végig, kiemelt díjazásban részesülhetünk.

Szerencsére nem kell a leghosszabb távokat választani, elegendő valamelyik rövidebb résztáv teljesítése is. A részvételhez mindössze az igazolófüzetet kell beszereznünk, amihez a túrák rajtjában lehet hozzájutni 800 Ft-ért. Ebbe kell a pecsétet kérnünk az egyes túrák céljában.

Szóval semmi huncutság. Nagyon tetszik benne, hogy nem kell akkora távot vállalni, ami már sok lenne, mivel ekkora választékból mindenki megtalálhatja azt, ami a legjobban passzol az aktuális szintjéhez és igényeihez.

Bár a jövő évi naptár még nem került ki, valószínűleg hasonló lesz az ideihez.

Találkozunk január elején, a BUÉK 20 teljesítménytúrán!

Baywatch-on szocializálódtam, mint ez a legutóbbi posztomnál kiderült.... Ezért nem tudok szó nélkül elmenni az mellet, hogy Pamela nem csak a gyönyörű homokos tengerparton képes szőke lobogó hajával futni. A hétvégén lefutotta jótékonysági céllal (vagy végigszenvedte?) a New York Marathont 46 évesen. 

Ez mind szép, és jó. Sokan követik, sokan példaképként tekintenek rá. De azért kérem szépen felkészületlenül ne álljunk oda lefutni egy maratont. Nem is csodálom, hogy kissé kikészült a kebelcsoda...

Úgy gondolom, hogy illik megtisztelni saját magunkat és a távot annyira, hogy felkészülünk rendesen, és a tőlünk telhető legjobbat próbáljuk nyújtani! 

Tisztelitek magatokat annyira, hogy úgy álltok oda a rajthoz, hogy mindent megtettetek a cél érdekében? 

Vanda

Zenél. Mi zenél? Mi ez? Ég a ház? Ja nem, a telefonom. Mi van? Kelni kell? Kizárt. Szundi. Szundi hív? Ki tököm az a szundi? Na jól van, ne bénázzunk. Kimászok az ágyból, átesek a papucsomon. Oh yeah. Ki az az állat, aki reggel 5-kor kel? És miért? Tea. Gluty-gluty. Sál-sapka-kesztyű. Bringa. Ja, cipő is kell. Bár rózsaszín papucsban tekerni biztos menő, Szerintem simán el lehetne kezdeni vele egy ilyen őrült divatirányzatot, mint annak idején a cumi. Vagy a holdjáró. Meg lehetne dumálni mindenkit, hogy szőrös papucsban jó. Télen is.

Jó, ne tököljünk, menjünk. Hú, de rohadék hideg van. Na jó, akkor inkább visszamegyek aludni. Nem kell a feszkó. Jé, nyitva van a Tesco? Dehogy van, ilyen korán?

Na jól van, tekerjünk. De befúj a szél. Ááááá, Brrrrr. Kapucni fel. Jobb. De nem sokkal. Jé, már itt vagyok a Árpád hídnál, Háj, máj ném is Spídi Gonzalesz. Még a csövi is alszik, mondtam én, hogy marha korán van.

Na, mindjárt ott vagyok. Jé, egy futó. Ez jó. Nem én vagyok az egyetlen őrült. És bringások is. Fura népek lehetnek. Egészen felébredtem. Itt vagyok. Bringa lezár.

Helló-szia. Jó, hogy itt vagytok, egyedül nem menne. Átöltözés. Ki a hidegbe. Jaj-jaj-jaj! 

Csobb! A víz meleg. Mint a bársony. Sallala. Bemelegítés. Trallala.

Aztán középkori kínzóeszközök: bója, gumikötél és a teki. A teki mondjon le! Ne kaszálj! Inkább 10 000 hossz összegumizott bokával, bójával a lábam között mint ez a kis dög.

Jól van, túléltem. Pff. 3000 méter a vége. 

Én nem megyek ki... Inkább maradok itt és leszek 3 napos vizihulla. Na jól van, gyerünk már. Kicsobb. Brrrrrrrrrrrrr!!!!

Szauna. Hmmmmmm. Jó. Meleg. Ez kellett.

Már kint állok az uszi előtt és arra gondolok, hogy nagyon-nagyon jó így kezdeni a napot.

Aki nem hiszi, ússzon utána!

Ancsur

Kipróbáltam már az összes diétát, de nálam egyik sem vált be.

 

Lefogytam két hét alatt 10 kg-ot, de a duplája jött vissza.

 

Hiába szedem a fogyitablettát, egy grammtól se tudtam megszabadulni.

Ismerős mondatok? Ha valakitől ilyesmiket hallasz, szinte teljesen biztos, hogy rossz úton jár. Fogyni lehet jól és rosszul is. Hogy melyik módszer jó, vagy rossz, afelett nem szeretnék pálcát törni. Leginkább azért nem, mert szerintem ahelyett, hogy a fogyásra törekednénk, inkább az egészséges, kiegyensúlyozott életmóddal foglalkozzunk. A súlycsökkentés eredmény, nem pedig cél. Törekedj a megfelelő étkezésre és folyadékbevitelre, a stabil lelki háttér megteremtésére és a nyugodt, egészséges, stresszmentes életre. A kövérség csupán egy tünete a mögötte rejtőző problémák halmazának.

Úgy gondolom, hogy a mozgás fiziológiai előnyei mellett további hatalmas előnye a fókuszálás. Amikor sportolsz, nem érsz rá depresszióba süllyedni. Minden egyes megtett lépés segít magad mögött hagyni azokat az okokat, amik az elhízáshoz vezettek. Gondolj csak a könyvespolcokon heverő rengeteg önsegítő és önfejlesztő könyvre. Az összes azt hangsúlyozza, hogy forogjanak a gondolataid a célod körül és a siker követni fog. Ez természetesen igaz a fogyásra is.

Az, hogy munka nélkül meg lehet szabadulni a túlsúlytól, szintén tévhit. A mindenféle bogyók, tabletták, porok, csodaszerek leginkább csak arra jók, hogy legyen mire elkölteni a pénzünket. Azt a zsírt, amit hosszú évek kitartó zabálásával szedtünk fel, életszerűtlen lenne a kanapén ülve leadni. A képlet roppant egyszerű. Ha szemetet eszünk és tespedünk, bajosan tudunk megszabadulni a pufi hurkáktól. A változáshoz a körülmények megváltoztatására van szükség.

A javaslatom a következő:

Válassz ki egy negatív tényezőt, vagy gondolatot, ami mostanában gyötör. Tűzd ki célul, hogy ezen a héten megoldod.

Pakold be az összes csodaszert egy szatyorba és dobd ki az egészet, úgy, ahogy van. A megüresedett polcokat pedig csupa olyan dologgal töltsd fel, amit a piacról szereztél be.

Az előnyei:

• - olcsóbb
• - finomabb
• - érdekesebb
• - működik!

Reggelente az uszodából kilépve, bringámra pattanva többször tapasztaltam, hogy a buszmegállóban álló szürke, unott emberek nagyon megbámulnak. Az arcukról azt olvasom le, hogy De jó neki! Bezzeg Ő megteheti! Bezzeg Neki van ideje! Irigyeknek tűnnek, mert a napomat mozgással kezdem. Ezt nem csak az uszodánál tapasztaltam, ugyan úgy megfigyeltem már ezt bringázás vagy futás közben is. 

Irigykednek! Irigykednek, mert ők nem tehetik meg. De miért?! Bizony ők is vágynak arra, hogy mozogjanak, csak nem tudják, hogy hol és hogyan kezdjék el. 

Régebben, mikor nem mozogtam (eszembe se jutott megmozdulni), akkor bizony én is többször zöldültem az irigységtől. Azért, hogy nekik hogyan lehet ennyi idejük magukra, hogy lehet ennyi idejük, hogy eljárjanak néhányszor, vagy heti többször is mozogni... Irigykedtem, mert én nem tehettem meg. Vágytam a mozgásra. Elég hosszú időnek kellett ahhoz eltelnie mire felismertem azt a tényt, hogy én miért nem tehetem meg, hogy miért nem mozoghatok. Az ok pedig az volt, hogy főiskolásként úgy gondoltam, hogy semmire sincs időm. Rengeteg gyakorlat, előadás, beadandó között nincs időm mozogni. Minden nap keményen tanulnom kellett. (hehe persze...) Vagyis az időm nagy részét, azaz napi több órát azzal töltöttem, hogy a közösségi oldalakon azt néztem, hogy ki-mikor-mit posztol, illetve rengeteg érdekfeszítő, kihagyhatatlan, üres, semmitmondó sorozatot néztem. 

Mire sokadszorra felismertem az okot és tettem is az ügy érdekében nagyjából két évnek kellett eltelnie az előző sporthullám vége óta. Ezalatt megint felcsúszott rám még az addigiakhoz nagyjából 10-12 kg, amit a tespedésnek és a sok rágcsának köszönhetek. A legutolsó felismerés nagyjából két-két és fél éve történt. Remélem még sokáig ki fog tartani a lendület. Igyekszem az érdeklődést még sokáig fent tartani újabb célok kitűzésével!  Remélem Te előbb felismered az okot, megtalálod azt az utat, amire rálépve tudsz változtatni az eddigi szokásaidon!

Megtanultam újra azt, hogy

- bizony jól is be tudom osztani az időmet.
- a mozogás jó. 
- a nap nem akkor kezdődik amikor a munka/vagy az előadás.
- a mozgás fontosabb bármely brazil szappanoperánál.
- a tv nem sokat tesz hozzá az életemhez.
- a barátokkal mozogni extra löketet ad a folytatáshoz.
- a mozgás mellékhatásaként rengeteg ismerőst és néhány igaz barátot is lehet szerezni.
- a mozgás mellékhatásaként leadtam néhány zavaró kilót, az erőnlétem jobb lett, fittebbé váltam.

Ha elképzeled milyen lenne az, ha tiéd lenne a vágyakozás tárgya, azaz a mozgás öröme, akkor könnyebb lesz elérni. Könnyebben el tudsz indulni az úton! Ha teszel érte, el tudod érni a most még elérhetetlent!