Csak az értheti ennek a szépségét, akinek az óvodában a jele sár vagy kismalac volt. Vagy az aki, a családi házuk udvarán vagy a Balaton partján a homokozóban nem várat épített, hanem dagonya-erődítményt!

Ancsur vetette fel, hogy menni kéne terepre futni, mert az olyan jó móka. Mivel az Ő invitálásainak nem lehet nemet mondani, így átszerveztem a hétvégémet, és beneveztem. Az első arculcsapás az volt, amikor megláttam, hogy 24.2 km-re 1120 m szint jut. No sebaj, valahogy csak menni fog, túl fogom élni, mint ahogy az első igazi, otthoni terepfutást is. 

Útvonalleírásokban, élménybeszámolókban olvastam, hogy a szintkülönbség főleg a táv első felében lesz. Próbáltam tartalékolni az erőmet, ezért az emelkedőkön gyalogoltam, a síkon, illetve a lejtőn (már ahol lehetett) ott futottam. Az első 200m után egy jókora emelkedővel indítottunk, ami a rengeteg esőnek köszönhetően fel volt ázva, és totál csúszós volt. Össze-vissza (főleg lefelé) csúszkáltunk a terep cipő ellenére, mi lett volna még akkor, ha normál, aszfaltos cipőben mentem volna?!?! A táv nagy részében két lánnyal futottam, előzgettük egymást. Mivel ők gyakorlott terepesek voltak, így többször segítettek, hogy hogyan juthatok előbbre könnyebben. Ezúton is köszönöm a tanácsaikat, és a motiválásukat. Az első 7 kilit majdnem másfél óra alatt tettük meg. Hihetetlenül csúszós  és emelkedős volt. A legszebb az egészben az, amikor a cuppogós sárban mész hegynek felfelé majdnem négykézláb, vagy amikor nem tudsz (jobbára inkább félelem miatt, nem mersz) futni az amúgy futható részen, mert csúszik a rézsűs ösvény, és ha lefelé megcsúszol, akkor a domb aljáig meg sem állsz, mert olyan meredek az erdő az ösvény alatt. 

Sikeresen megérkeztem először a  teljesen ködbe burkolódzott Naszály csúcsra, amikor is közölték, hogy bizony még egyszer fel kell ide kaptatni, nem esett valami jó, de nem volt más választásom, mert nem akartam az erdőben éjszakázni. Lefele elég meredek volt. Alig mertem futni, jobbára ahol futottam, ott is eléggé fékezősre vettem a figurát, mert nem akartam hatalmasat borulni. Mondanom sem kell, hogy a 7. kili körül, már szépen jelezte a tejsav azt, hogy nagyon jól érzi magát a combjaimban.... (természetesen a magnézium ampulla a kocsiban maradt, hol máshol?!?! ) Elérve az első, és egyetlen (...) frissítőpontot 2 óra alatt (11 km), örömmel konstatáltam, hogy már csak egyszer kell felmászni a kilátóhoz. Valójában mászás volt a javából, mint legelőször is. Többször éreztem úgy, mintha egy klettersteig túrán lennék, csak a beülő, a sisak, és a kiépített út hiányzott. Nagyjából az utat több szakaszon így tudnám jellemezni... 

Miután másodszorra is meghódítottuk a kilátót, a pontőrök megnyugtattak, hogy egy kellemes lejtő után, már futható lesz a maradék 9 km, amire 1 és 3/4 órám maradt a 4.5 órás szintidőből. Gyors fejszámolás után arra jutottam, ha tényleg jól futható, akkor be fogok érni, annak ellenére, hogy a tejsav igencsak húzta már a lábam. Nos, a helyzet az volt, hogy egy hosszú és meredek sziklás részen eléggé lassan haladtam, mert féltem az eleséstől, majd pedig egy újabb hosszú, meredek de dagonyás rész következett... Az utolsó 6-7 kili valójában futható volt. Öröm volt hallani a cipők cuppogását a bokáig érő sárban. Majd egy hosszabb mezős rész, és egy erdei ösvény után örömmel futottam be a célhoz. 

A versenyközpont egy új, akadálymentesített erdei iskolában volt. Nagyon igényesen volt kialakítva. Nagyon tetszett az, hogy az összes futó beérkezést követően levette a cipőjét a bejárat előtt, nem trappoltak végig a mocskos cipőjükkel.
Nagyon jól esett, hogy a beérkezésnél meleg teával, valamint levessel fogadtak. A pályakijelölés remek volt, esélye sem volt az embernek eltévednie.  A szervezők és a segítők kedvesek voltak, csak azt nem értem, hogy miért volt ilyen drága a nevezés? 

A tapasztalataim a következők:

- nagyon gyerekcipőben járok  még a terepfutás terén,
- terepre bizony többet kell edzeni,
- minden időjárásban a terep, a természet az úr...
- terepen futni mókás,
- a terepcipőm kicsi, egy fél számmal nagyobb kell,
- ajánlott lenne több törzsizom erősítést csinálnom, és akkor nem fájna a derekam. 

Te is voltál mostanában terepen?

Vanda

Esőben futni csodás! Lágyan hullanak alá az esőcseppek, mint a gyöngyszemek. Szinte énekelnek. Oh, az élet értelme az esőben futás!

Esőben futni iszonyatos szopás. Semmi, de semmi jó nincs benne. Ha mégis ráveszem magam, akkor kb. 300 méter után megtalálom a 13. kerület legnagyobb pocsolyáját. Csurom víz lesz a cipőm, tocsog a zoknim. Rohadék hideg víz. Kettő perc alatt rommá ázok. Minden szembe jövő arcára kiül a teljes értetlenség, hogy mégis mit csinálok itt? Bevallom, maximálisan megértem őket. És azokat is, akik ilyen takony időben nem mennek ki futni.

Több helyen olvastam már az első mondathoz hasonló ömlengést az esőben futás gyönyöreiről. Ha művelt angol lennék, azt mondanám, hogy bullshit. Arról is sokan írnak, hogy egy esős edzés után mekkora királynak érzik magukat, hogy a szar idő ellenére elmentek és megcsinálták. Lehet, hogy velem van a baj, de én semmi ilyesmit nem érzek. Én perverz módon azt várom, hogy vége legyen. Ezek az edzések a szükséges rosszak, amit akkor is meg kell csinálni, ha nincs kedvem. Mert ezek a nem-szeretem edzések ugyan úgy építőelemei a célnak, feltéve, hogy kitűztél magad elé egy célt.

Ezt csak azért írtam le, hogy ne hagyd magad félrevezetni. Ha esőben futsz és nem élvezed, az teljesen normális. 

Van olyan, aki tényleg, őszintén szeret téli, hideg esőben futni? (A nyári zápor 30 fokban természetesen más tészta, itt kimondottan erről a hideg rettenetről van szó.)

Hosszú várakozás után szerdán beköltözött a konyhámba egy turmix. Mint egy gyerek karácsonykor, egyből üzembe is helyzetem, és be is vetettem. Az első amit készítettem vele az a kókusztej volt. Már régóta szemezgettem a recepttel.

A bolti tejet szeretem. Pontosabban az ízlelő bimbóim, de nem a gyomrom. Ha többet ittam, akkor furcsa émelygés fogott el legtöbbször, így az utóbbi időben nélkülöztem. De mégiscsak hiányzott. (A boltban lehet venni különböző növényi tejeket arany áron.) Nemrég a neten ráakadtam különböző növényi tejek receptjére. A kókusztejnek meglepő módon nincs annyira karakteres íze, így remekül beleillik különböző gyümölcsös turmixokba.

Kókusztej:

1 rész kókuszreszelék (ne vegyszerrel fehérített legyen!), 2 rész víz

 Elkészítése: Felforralom a vizet és ráöntöm a kókuszra és állni hagyom fél-egy órát (vagy egy napig áztatom, de ekkor nem olyan karakteres lesz az íze). Ez után alaposan összeturmixolom, majd leszűröm. 

Nos és a turmix: banán, alma és kókusztej. De a variációs lehetőség végtelen. Próbálkozzatok, és számoljatok be a legjobban sikerült turmixotokról! 

Vanda

Számomra a kerékpározás a városi helyváltoztatás egyik leggyorsabb és legmókásabb módja. Amíg reggel sokan félig alvó állapotban, rossz kedvvel, álmosan érnek be a munkahelyükre, addigra nekem már megvolt 25-30 perc mozgás. Jó hangulatban, lendületesen. És néha egy picit hidegben.

Az élet télen sem áll meg. Ilyenkor igyekszem még inkább elkerülni a tömegközlekedést. Tapasztalataim szerint a sok szomorkás, levert utazó nem tesz túl jót a hangulatomnak. Marad tehát a hideg hónapokra is a bringa.

Ancsur írt nemrég egy remek posztot arról, hogy a téli futáshoz milyen felszerelés szükséges. A lényeg röviden: nem kell túlkomplikálni a dolgot, semmi tudományos és extra cuccra nem lesz szükséged. A kerékpározással is hasonló a helyzet. A hideg szél és a másfajta mozgás miatt néhány körülmény megváltozik, de alapvetően hasonló a helyzet. Nézzük fentről lefelé:

• - Sisak: talán a legfontosabb kiegészítő. Síkos az út, sötét van, mindenki fáradt és figyelmetlen. Egy esetleges esés esetén életet menthet. Ráadásul még egy felület, amire rátehetünk egy lámpát. Vegyétek komolyan, tényleg.
• - Sapka: a bukósisak elsősorban a védelemről szól, nem a melegről. Jól jön alá egy vékonyabb sapka. Túl vastag nem kell, gyorsabb tempó mellett kellemetlenné válhat.
• - Sál: a szél és a hideg levegő miatt jobban oda kell figyelni a légutakra. Érdemes olyat választani, amivel az arcunkat is eltakarhatjuk, ha rosszabbra fordul az idő. Kitűnő megoldás lehet egy csősál.

• - Kabát: a szokásos télikabát, semmi több. Ha van síkabátod, még jobb, de ha nem tekersz túl nagy távolságokat, külön ezért ne vegyél. Ha még most keresel kabátot, olyat vadássz, aminek a hátán van láthatósági csík. Sötétben jól jöhet.
• - Pulóver: ha lassan mész, vagy nem túl vastag a kabátod, nyugodtan vegyél fel kettőt. Ha lendületesen tekersz, hamar ki fogsz melegedni, szóval bőven elég egy réteg. Ha fázol, húzzál rá egy aláöltözőt.
• - Kesztyű: a legfontosabb ruhadarab. A térddel ellentétben a kezünk még egy rövidebb út során is túlságosan kihűlhet. Hogy ezt elkerüljük, érdemes beruházni egy síkesztyűre. Enyhébb időben pedig a bőrkesztyű is tökéletes.
• - Derékmelegítő: korábban úgy gondoltam, hogy ez csak lányoknak való. Nemrég kaptam egy príma derékmelegítőt Ancsurtól. Azóta többször is használtam már és rájöttem, hogy kitűnő kiegészítő.
• - Nadrág: sokan félnek attól, hogy megfázik a térdük. Amíg a városon belül maradsz és 25-30 percnél nem tekersz többet, ettől nem igazán kell félni. A mozgás melegen tart, a menetszél pedig nem olyan erős, hogy ennyi idő alatt áthűtse az ízületeidet. Egy hosszabb túra természetesen komolyabb előkészületeket igényel, de a városi bringázáshoz nem kell túlságosan komplex megoldásokra gondolni. Ha mégis nagyon fázol, szerezz egy aláöltözőt, vagy jägeralsót.
• - Zokni: ha beázik a cipőd, hamar hideg lesz, nem árt a dupla réteg. A hideg szél és a csapadék mellett ez viszonylag sűrűn előforduló probléma. Legyen belőle egy pár a táskádban is.
• - Cipő: bélelt, meleg. Ha évközben nem tekersz SPD cipőben, ne most kezdd el megtanulni.
• - Kalucsni: ez a fura nevű izé olyan, mint egy vízálló zokni, amit a cipőre húzunk. Külső vízálló rétegként megfogja a szelet és vízállóvá teszi a rendszert. Azaz nem feltétlenül kell ormótlan téli bakancsot húzni az öltönyhöz, hétköznapibb cipő mellé is tökéletes.

Az összes ruhadarabra igaz, hogy általában az egyszerűbb is elegendő, ami nincs telepakolva a csúcsmárkák logóival. Nem attól lesz valami jó, hogy 60-80 ezer Ft-ba kerül, hanem attól, hogy tökéletesen betölti a funkcióját. Ajánlom a Lidl és az Aldi akcióit. A Sportsdirect és a Decathlon kínálatában is vannak jó dolgok. Néhány hete 890 Ft-ért vettünk kitűnő csősálat és 1490 Ft-ért találtunk többrétegű síkesztyűt. Kabátból is lehet találni nagyon jól működőt 10 ezer Ft-ért, ami ráadásul jól is néz ki.

A hideg hónapok 95%-ában gond nélkül lehet haladni. A néhány maradék napon, amikor igazán nagy a hó, vagy mindent jég borít, nem ciki buszra szállni. A téli kerékpározás nem ördögtől való. Mindig legyen nálad lámpa, vedd fel a sisakot és öltözködj valamivel melegebben a szokásosnál. Ennyi és nem több, semmi extra. Amit kaphatsz cserébe, az a mindennapos mozgás, rövid utazási idő és jó hangulat.

Zoli

2012. május 6-án abszolváltam az első PK-s edzésemet. Olvasgattam a régi blogomat, és arra jutottam, hogy sok olyan infó van ebből az időszakból, ami a kezdő PK-soknak jól jöhet. Múltbarévedés következik. Dőlt betűvel szedve jelenlegi gondolataim.

2012.05.07: "Nem, nem sántultam le vasárnapra, nem is hátrafelé futottam, pedig a tempóból kb. ez jön le. (megj: 7:43-as ezrek 18 kilis távon). Ma belépett az életembe a pulzuskontroll (PK). (...) Egyelőre nem tudom, hogy lesz ebből szerelem. Eddig elég magas pulzussal futkároztam, 170-175 körülivel, 5:30 körüli kilométerekkel. (...) Mert hogy az hogy néz már ki, hogy tudok 5:30-at, aztán meg 7:43-al csigázok?! Elég szarul néz ki, de be kellett látom, hogy a pulzuskontrollban van logika. Mert ugye azért sportolunk, hogy egészségesek, erősek (és szépek) legyünk, nem azért, hogy beledögöljünk.

Elkezdem a PK-t és jó lesz.

A mai LSD adagomat tehát 150-es átlagpulzussal és 161-es maximális pulzussal lekocogtam. 18k avg 7:43. Szóbeli pirospont magamnak, hogy ilyen fegyelmezettem kibírtam, hogy ne fussam el. Ez nagyon-nagyon-nagyon nehéz volt."

2012.05.13: "Azért érdekes ez a PK, ez is fejben dől el, mint minden. A múlt héten annyira rá voltam parázva, hogy 150-es átlaggal futottam 8 perceseket, a héten 156-al 6:47-et... Persze, mert múlt héten fél percenként néztem az órát, láttam, hogy milyen lassú, ezen pedig jól felhúztam magam, na ez nem tesz jót a pulzusnak, de úgy döntöttem, hogy félnetek a pulzusmérőtől nem kell, és meg is van az eredménye."

2012.05.20: "Nem értem, hogy miért ugrál így a pulzusom? Ez normális? 154-es pulzushoz tartozik egy 6:41, egy 7:38 és egy 7:12-es tempó." (Megj.: Ez az elején teljesen normális, pár hét alatt tök szépen beállt. Illetve az aktuális pulzust rengeteg tényező befolyásolja: kimerültség, meleg, pára, lelkiállapot.)

2012.06.18: (A harmadik FM-em után írom): "Ez a futás több szempontól is mérföldkő: egyrészt ez egy év miatt, (megj: akkor volt egy éve hogy elkezdtem futni) másrészt pedig azért, mert úgy sikerült 2 óra alatt futni, hogy két hónapja alappulzuson edzek, nem résztávoztam, alig futottam tempót  és mégis, versenyre összejöttek a 6 perc alatti ezrek! Folytatni fogom a PK-t, mert lehet, hogy csinálni unalmas és utálatos, de megvan az eredménye" (megj: Ezen az FM-en 1:58-at futottam, tehát 2 óra alatt.)

2012.06.24: "Ma ugye piros betűs vasárnap van, vagyis a Szent-hosszú napja, ezért fel is ajánlottam 25 kilométert a futókarmának. Jól sikerült, sőt, beszt evör: 6:55-ös ezrek és 155-ös átlag pulzus, ilyen "gyorsan", ilyen alacsony pulzussal ilyen távot még soha nem sikerült abszolválni."

2012.07.09: "Én az első PK edzést május 6-án futottam: 18k, avg HR: 150, avg: 7:43. Azaz majdnem 8 perces ezrek. Acélos! Aztán köbö egész májusban ez volt a tempó, a pulzus meg néha még magasabb, főleg hosszúknál, elegem is lett párszor, volt is hiszti bőven. Aztán júniusban jöttek szép lassan a 7 perc alatti ezrek, 152-155 körüli pulzussal, kevesebb hisztivel. Aztán itt is vagyunk, július. A múlt héten szinte minden rövid (9-10-12k) futásom 150 alatti pulzussal, és 7 perc alatti tempóval sikerült! És erre a PK időszámítás óta nem volt példa, pl. kedden 9k 6:33 146-os átlag pulzussal. Nem tudom, futóviszonylatban ez mennyire számít alacsonynak, de magamhoz képest ez hiperszuper, de hát amúgy sem másokhoz, hanem magamhoz kell mérni magam nem? De! A hosszabb futások furán mentek, mert az volt, hogy az elején kb.10-12k-ig szép alacsony volt, aztán ugyan olyan tempó mellett elkezdett emelkedni és lassítani kellett." (megj: Nyilván ott kezdtem el fáradni, vagy kiszáradni.)

(..) Ma 30 kilométert futottam, 6:52-es ezrekkel és 147-es átlag pulzussal.

Vagyis két hónap alatt egy percet gyorsultam és sokkal lassabban ver a kicsiszívem, ráadásul ilyen hosszú távon is.

Kedves Mindenki, aki PK-zik és nehezen viseli, vagy még nem PK-zik, mert nem tudja érdemes e! Kitartás, és igen, érdemes!!! Nekem is 2 hónapba telt (jó, mondjuk 2 évnek tűnt), hogy végre lássam az eredményt. Arról nem is beszélve, hogy ezt a mai viszonylag hosszú távot is tök szépen, egyenletes tempóban futottam, nem volt holtpont és egyáltalán nem borultam meg se közben, sem utána."

Hajrá!

(Jelenleg 150-es pulzussal 6 perc körüli ezreket megyek.)

Ancsur

Itt, Budapesten, ha az utca embere futót lát, már ha meglátja, akkor mintha észre sem vette, megy tovább a dolgára. Ezzel ellentétben a kisvárosban még mindig csodaszámba megy az, ha valaki futót lát. Legtöbbször nem bírják ki, hogy valami megjegyzést ne tegyenek. Meg amúgy is, mindenki szeretné tudni, hogy XY-nal, éppen mi történt, éppen hol van. A legtöbbször a futós megjegyzéseik elég viccesek. Összegyűjtöttem néhányat. (Ha neked is van ilyen sztorid, akkor oszd meg velünk!)

 
A nyáron a hosszú futáson a következő magasröptű beszélgetés zavarta meg a madárcsicsergést:
Nő (25 körüli nő): Lacikám (50-es férfi)! Van az Alföld és a Kisalföld.
Lacika: Igen, a Kisalföld Győr-Moson-Sopron megyénél van.
Nő: Neeem, Lacikám rosszul tudod! A Kisalföld az Alföld része, úgy mint a többi kis... Például, mint a Kiskőrös, Kiskunság, tehát ennek megfelelően a Kisalföld is az alföld része.
40 perccel később...
Hogy ennek a lánynak mennyi ideje van... már itt futkorászik 1,5 órája...látod, neki nem drága az idő (Ja, hogy a kapu előtt 2 órát beszélgetni az nem drága...)

UE (utca embere): Hajrá! Hajrá! Helyettem is!
F (futó): Igyekszem! :D
UE: Ha valami kupát, érmet szerzel helyettem, akkor gyere, csak fuss át hozzám velük...Készítem a vitrinben a helyüket. :D
F: WTF?

UE: Vigyázz kisfiam, jön valaki.
UGY (utca gyermeke): Anya! Dehogy, hát nem látod, hogy futó? 

Tó körül futok. Mosolygós, idős bácsi minden körben kacsintgat. Mígnem a 4-5. kör körül sápadt arccal:
UE (~80 éves férfi): Kisasszony! Kisasszony! Várjon! 
Én: Igen? (Óra leállít.)
UE: Mondja csak, miért alázza meg magát?
Én: Tessék? Mire gondol? (Mivan?)
UE: Hát a pólója. Olyan szép Magácska, és olyan csúnya dolgok vannak a pólójára írva... Ne alázza meg magát!
Én: De ebben mi a csúnya?
UE: Miért nevezi magát Dagadt Köcsögnek?
Én: Uram félre tetszik érteni a dolgot... Itt elmagyaráztam neki mi is az a DK.
UE: Értem, vagyis nem... de mégis, ne vegyen fel többet ilyen pólót...
Én: ...
UE: Inkább adok Magácskának egyet, csak ezt ne vegye fel!
Én: Köszönöm! További szép napot!

Tavaly karácsonykor, rengeteg süti és husi előtt-után, két vendégsereg között.
UE: Nézdmá'! Karácsonykor is fut! Biztosan nincs családja... 

Vanda

A legutóbbi posztomban arról füstölögtem, hogy milyen körülményes hozzájutni a megfelelő orvosi ellátáshoz. Mivel az esés után szabadon tudtam mozgatni, túlságosan nem aggódtam. Egy ekkora borulás után a megnyugvás kedvéért érdemes megnézetni szakértő szemmel is. A túra utáni néhány napot jobbára fekve töltöttem. Akkora volt a térdem, hogy szinte egyáltalán nem tudtam behajlítani a lábamat. A duzzanat szerencsére napról napra csökkent és egyre jobban ment a mozgás is.

Csütörtökön, egy üzleti reggeli során az egyik vendégünkkel beszélgettem. Miután elmeséltem neki, hogy mi történt, azt mondta, hogy az ő férje az egyik közeli kórházban térd-specialista főorvos. Azonnal fel is hívtam, majd alig két óra múlva a sebészeti rendelő előtt ültem. Némi várakozás után behívtak, ahol gyorsan elsoroltam a panaszaimat. A doktor megnézte innen is, onnan is, megnyomta, húzta, tolta, mindenféle kínzásnak vetett alá. Amikor a fájdalmakból következtetve már kezdtem felkészülni valami negatív fejleményre, bejelentette, hogy úgy tűnik, minden rendben van. Nincs szakadás, semmi komoly sérülés nem történt. A biztonság kedvéért elküldött röntgenre is, ahol azt írták a papíromra, hogy törés nem látható.

Azaz a lehető legjobb eredménnyel távoztam. Kaptam fájdalomcsillapítót és egy krémet, amivel hamarabb megszűnik a duzzanat. Két hét pihenés után pedig apránként elkezdhetem terhelni.

Mégis ott leszek a BUÉK 20-on!

A mai nap nem égettem le semmit, nem vágtam el az ujjamat, nem dugítottam el a lefolyót. De már majdnem kész az isteni cékla, ami saját termesztés. Egyre többször merül fel bennem az, hogy amit eszek az miért jó (vagy nem) az egészségemnek. Ezért is születik több ételről szóló bejegyzés. 

Nos, lássuk csak a céklát:

- sok A-, B- és C- vitamint, folátot, kalciumot, mangánt, káliumot, vasat, betanint, melonsavat, fitoszterolt, szaponint, fehérjét és rostokat tartalmaz.
- kálium nagyon jót tesz a testnek, az izomzatnak, ennek köszönhetően állóképességünk is nő. (Persze ne felejtsük el, hogy ahhoz mozogni is kell.) 
- a demenciát - köznapi nevén az elbutulást - is gyógyíthatja. A benne található nitrogén-monoxid ugyanis javítja a vér áramlását, segíti az agy működését. (Folsavtartalma az Alzheimer-kór ellen is hatásos.)
- száz gramm cékla fedezi a napi ajánlott rostfogyasztás 10%-át, a benne található betain pedig normalizálja a gyomorsav-szekréciót és támogatja a máj működését.
- méregteleníti a bélcsatornát.
- lúgosít, segíti a vörösvérsejtek képzését.
- gátolja és megelőzi a ráksejtek szaporodását.
- (a ruhából szinte lehetetlen kimosni. Csak óvatosan!)

Ezek után nem kérdés, hogy miért érdemes a céklát fogyasztani. Nyersen, főzve egyaránt fogyasztható. Mint a legtöbb zöldséget, ezt is nyersen érdemes fogyasztani. Az egyik legfinomabb turmix a cékla-répa-alma kombó! Próbáld ki Te is! :)

Vanda

u.i.: Most találtam egy svéd kutatást, ami szerint "700 ml céklalé 11 százalékkal növeli a levegő visszatartási képességet." Azaz hosszabb ideig, távolabb tudsz úszni egy levegővétellel...Aki szeretné próbálja ki! De lehetőleg ne élesben egy triatlonverseny előtt. :)

Forrás: http://www.turmixvilag.hu/ http://www.flavonmax.hu/

"Jaj, de fáj a derekam!" "Egész nap a számítógép előtt görnyedek." "Olyan jól esne kinyújtózni." Ismerős? Sokszor hallottam és én magam is mondogatom. A veleszületett problémákon kívül a rossz tartás hátterében a gyenge hát és törzsizomzat áll. Ha nem kapunk észbe, komoly, vissza nem fordítható, maradandó gerinc deformitások alakulhatnak ki.

Sokan élnek együtt enyhe gerinc deformitással úgy, hogy nem is tudnak róla. Ezek egy kis odafigyeléssel nagyrészt korrigálhatók, sőt, akár meg is szüntethetők. De miről is beszélek? A három leggyakoribb gerinc deformitás:

1. Scoliosis aka gerincferdülés

A gerinc oldal irányú görbülete. A scoliosis lehet veleszületett, de leggyakrabban a kamaszkori hanyag tartás következtében alakul ki. 

Honnan ismered fel?

• - a vállak aszimmetrikusak, az egyik lejjebb van mint a másik
• - súlyosabb esetben a csípő is aszimmetrikus, az egyik csípőlapát lejjebb van mint a másik

Teszt: hajolj előre, hajtsd le a fejedet. Kérj meg valakit, hogy a hüvelykujját húzza végig erőteljesen a gerinceden a nyaki gerinctől egészen a farcsontig. Egyenesedj fel. Ha a húzás nyomán kipirosodott vonal egyenes, akkor minden rendben. Ha oldal irányú görbületet látható, akkor gerincferdülésed van.

2-3. Kifózis, aka púposság és lodrózis

kifózis                                                                                                              lordózis

A két probléma gyakran kéz a kézben jár. A hát felső részén kialakuló fokozott görbületet nevezzük kifózisnak (púposság), az ágyéki szakasz fokozott görbülete pedig a lordózis. A púpos tartást gyakran az ágyéki gerincgörbület fokozásával próbája a beteg korrigálni, így alakul ki az ún. kompenzáló lordózis.

(Létezik még kifo-szkoliózis is, amikor a ferdüléshez púposság is társul.)

Mi a megoldás?

A hát és a törzs izmait a megfelelő gyakorlatokkal meg kell erősíteni. A jó feladat egyszerre korrigál és erősít.

Figyeljünk oda a tartásunkra. Amikor leültem a géphez, kihúztam magam, de mire ide jutottam, már görnyedek.

Ha ülő munkát végzel, szerezz be egy speckós, lehetőleg ék alakú ülőpárnát. Az ék alak miatt kénytelen leszel kihúzni magad, mert ha púposan ülsz, lecsúszol a székről. A párnát fokozatosan kezdd el használni, először napi fél, maximum egy órányit, mert az izmokat fokozatosan kell hozzá (vagy vissza?) szoktatni a megfelelő pozícióhoz. Pár hét alatt eljuthatsz oda, hogy egész nap ezen ülsz és nem lesz megerőltető, sőt!

Legközelebb speciális tartásjavító feladatokkal jövök, reszkessetek púpos gyerekek és gerincfecók! 

Ancsur

Sokszor mondják, hogy használjunk kisebb tányérokat és kevesebbet fogunk enni. Irányelvnek ez tökéletes, de érdemes egy kicsit megnézni a konkrét számokat is.

Ezt a táblázatot az egyik ebédszállító honlapjáról raktam össze:

A normál adag mérete nagyjából standard, anno áruismeretből majdnem ugyanezeket tanultuk. Néha előfordul, hogy a kifőzdékben, plazás éttermekben a pult tetején van egy mérleg. Amikor megkapjuk az ételt, a mérlegre teszik és onnan vehetjük el. Amikor ilyennel találkoztam, megjegyeztem a mért értékeket, amik a fentiekhez hasonlóak voltak.

Ha van otthon egy egyszerű mérlegünk, érdemes megnézni, hogy az az adag, amit a szokásos tányérba szedünk, pontosan mekkora. Jó eséllyel akár 40-50 %-kal is több lesz. Gondoljunk csak bele a rendelt kaják méretébe, vagy az éttermi adagokba. Sokszor előfordult már, hogy elcsodálkoztam a mennyiségen. Néha meglepően kevésnek tűnik, pedig valószínűleg pont akkora volt, mint amennyi az előírásokban szerepel. Nem csoda tehát, hogy a hétköznapokban megszokott adagok mellett hipp-hopp fel tud kúszni néhány kiló súlyfelesleg.

A tanácsom:

Ha nincs türelmed a kalóriákkal vacakolni, de szeretnéd valamilyen formában kontrolláltabbá tenni a bevitt mennyiséget, első lépésként vegyél kisebb tányérokat. Utána pedig néha mérd le, hogy mennyit is szedtél a fazékból. Ha egészséges alapanyagokból, ésszerűen elkészített ételt teszel rá, közelítőleg a megfelelő mennyiséget fogod belapátolni belőle.

Zoli