A mai napon az EgyensúlyOM csapata a Velencei tavat hódította meg, ugyanis ma rendezték meg a IX. Böllhoff Tóparti-futópartit. 

A tókerülés mindig jó. Olyan nincs, hogy rossz, vagy "simán elmegy" lenne.

Az ember várja,

• hogy körbefuthassa, megcsodálja újra és újra a tavat.
• hogy beleszippantson a friss levegőbe. 
• hogy csak ott legyen, mert jó ott lenni.
• hogy újra részese legyen a csodának.

Csodának?! Igen, csoda, mert láthatjuk, hogy hogyan tud összefogni a futótársadalom Pók Janó vezetésével. Minden egyes tókerülésnél megbizonyosodhatunk arról, hogy lehet úgy versenyt szervezni, hogy ne fájjon senkinek sem.  A hangulat remek volt (mint mindig), a frissítőpontos lelkes segítők kínálgattak  minden földi jót a megfáradt futóknak, bringásoknak. A hangulat és a szervezés is 5* volt. 

Csapatunkból egy ötfős váltó és 3 egyéni induló sorakozott fel a rajtzónában. A váltó minden egyes tagja először vett részt a tókörön. Hatalmas élmény volt látni a befutójukat. Ezúton is gratulálok Áginak, Mártinak, Takynak, Zolinak és Zolinak!

Betty, Ancsur illetve jómagam egyéni indulókként vettünk részt az eseményen. Betty első tókörét és leghosszabb távját teljesítette a mai napon. Ancsurral pedig egy kellemes, csacsogós kört tudhatunk magunkénak, 12 perces javítással hatalmas PB-t karcoltunk. 

Az érem amit kaptunk meseszép! Köszönjük! Legközelebb is jövünk!

Köszönjük Andris a sofőrszolgálatot! :)

Vanda

u.i.: Kedves Bringások, Bringás kísérők! Kérlek benneteket, hogy vigyázzatok az úton a futókra. Keskeny úton, teljes sávszélességben  nem feltétlenül kell egymás mellett bringázni, a gyorsabbak elől elfoglalva az utat. Próbáljatok meg minket nem elütni! Köszönöm a futók nevében is! :)

Az évet néhány cél meghatározásával kezdtem. A célok fontosak. Hiszen amelyik kapitány nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél sem kedvező. Az érdekesebb kérdés az, hogy a célok az élet megfelelő területére vonatkoznak-e, illetve hogy jól sikerüljön megfogalmazni őket. Sokáig a kilókkal küzdöttem. Mérleg hetente, vagy naponta. Centik itt, centik ott. Évek küzdése után rájöttem. hogy nem ez számít. Hanem az életmód. A kilók és centik pedig szinte maguktól is megoldódnak, ha a többi terület rendben van. Ezért erre az évre az életemnek ezen a területén olyan célokat lőttem be, amik a sportra szánt energiát jelenítik meg. 

A bringa 71 km-rel több lett a tervezettnél. Ez nagyjából a Balaton Szupermaraton bringás kíséretének a távolsága. Túrázni szívesen mentem volna többször is, de a várakozásaimnak megfelelően igen sűrűre sikerült ez a hónap (is). A futás kezd újra tetszeni. Két szuper versenyre is eljutottam, ezek mindig jót tesznek a motivációmnak.

Az áprilisi választék izgalmas, 3 futóverseny és 3 teljesítménytúra is van a naptárban.

Az év első negyedének mérlege 162 km futás, 844 km bringa (egy beszélgetésben ennél többre becsültem, de a számok megmondták a pontos értéket) és 55 km túra.

Március végéig az év 24,6 %-a telt el. A célokkal időarányosan jól állok. Egyedül a futás halad kicsit lassabban, a gyenge február miatt onnan tolok magam előtt -10 km-t, de áprilisban valószínűleg pozitívba fordul majd az egyenleg.

Zoli

Kuvait, Anglia, USA, Horvátország, Szaúd-Arábia, Brazília. Mi közös ezekben az országokban? Mindenhol beszélnek angolul, kivéve Brazíliát?

Elárulom: ezekben az országokban éltem és dolgoztam. És ezek közül az országok közül az összesben jobban éltem, mint itthon. Nem kicsivel, sokkal. Volt saját autóm. Lakást béreltek nekem. Mivel volt miből, ezért utazgattam, vásároltam és mind ezek mellett még félre is tudtam tenni némi pénzmagot. Hihetetlen nem?

Hazaköltözni mind a kétszer anyagi pofára esés volt.

Először 2007-ben, két év Kuvait és egy év Anglia után döntöttem el, hogy hazajövök. Egy pasi miatt. Aztán persze abból a hatalmas(nak hitt) szerelemből nem lett semmi, de ha már itthon voltam, úgy gondoltam, szerencsét próbálok. Fel is vettek a Pető Intézetbe, konduktornak, ez a szakmám, ezt dolgoztam külföldön is, nagy baj nem lehet. Eleinte piszok lelkes voltam, amit hozzávetőlegesen három hónap kiölt belőlem a rendszer. 90 ezres fizu, de mondták, hogy ne örüljek, mert ez a csodás adórendszer miatt pár hónap múlva 80 ezer lesz. 10 ezer forintnyi kajajegy, amit hó végén általában eladtam, hogy legyen pénzem. Albérlet barátokkal. Második diploma. Három évig bírtam, de csak azért, mert rengeteget voltam kiküldetésben külföldön. Amikor itthon voltam, akkor fordítottam egy irodának, volt, hogy napi 16 órát melóztam, mert a konduktori fizetésből felkopott volna az állam az tuti.

Aztán jött a szuperbruttó, ami miatt a 80 ezres fizetésem 70 ezer lett, elvették a 10 ezer forintnyi kajajegyet is és a kiküldetési díj addigi kedvezményes adóját is megszüntették. Kösszépen Feri, így utólag is.

Ezeken kívül is sok minden összejött. Csalódtam sok mindenkiben. Kilátástalannak láttam mindent. Céltalannak. Elegem volt.

Mennem kellett.

Irány Brazília, mert miért ne? Jó fizu, lakás a tengerparton a seggem alá, heti 4 x 5 óra meló, szubtrópusi éghajlat tél nélkül, este az óceán zajára álomba merülni, megtanulni egy új nyelvet. Volt benne kihívás és ez tetszett.

Aztán két év múlva elmúlt a varázs. Illetve egy év múlva, de a pénz és a szerződésem miatt maradtam. 

2012-ben ismét hazajöttem.

Mindenhol csak egy külföldi voltam. Nem tartoztam igazán sehova. Hiányozott a családom és a barátaim. Honvágyam volt. A nyolc külföldön töltött éve alatt végig, folyamatosan, megszakítás nélkül. 

Azt már kint eldöntöttem, hogy nem akarok többet konduktor lenni. Kiégtem, elfáradtam, meguntam, már nem volt benne kihívás. És nem akartam két diplomával 80 ezer forintért dolgozni, mert megalázónak tartom.

Örülök, hogy találtam normális munkát és van tisztességes fizetésem. De valami mégis hiányzik.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordul napi szinten a fejemben az, hogy miért is jöttem haza? Ha félre teszem a történet érzelmi oldalát és szigorúan a mocskos anyagiakra koncentrálok azt kell mondjam, hogy hülyeség volt hazajönni. 

Két év Kuvait, egy év Anglia, három év itthon, de leginkább külföldön, két év Brazília, és augusztusban lesz két év újra itthon. Úgy látszik, nálam ez a két év a lélektani határ. Ilyenkor jön rám, hogy menni kéne. Persze most kicsit más a helyzet, mert van ami itt tartson.

De mégis, most megint azt érzem, hogy meguntam. Mennék, pedig meg kéne már végre állni. Vagy állapodni. De nekem kell az új. A más. A különleges. Egy új földrész. Egy új ország. Egy új kultúra. Egy új nyelv.

Egy új kihívás.

Egy ironman.

Ancsur

Az adás elején a Balaton Szupermaraton zárónapjáról beszélgettünk. Két nap alatt közel 100 km-t futottak a lányok.

Hétvégén a 9. Vérteskozma Rock 'n Roll Futáson jártunk. Remek közösségi élmény volt, gyertek ti is jövőre!

Lélek témában ezúttal Zoli Kalibrálom a Földet blogposztjáról beszélgettünk.

Utána megnéztük, hogy kinek mit adhat egy futóverseny.

Egy kicsit eleveztünk az öltözködés területére is. Mit vegyél fel és mit ne. Öltözködés és önbizalom. A régi ruhatár elengedése. Miért ne ragaszkodjunk a régi, nagy cuccokhoz?

Heti kifogás: Ahonnan én jövök, ott senki sem fut/sportol.

Tipikus kérdésünk: Miért kerül annyiba egy futócipő, mint egy rosszabb állapotú Wartburg?

Mennyi kaja egy szigetkör rovatunkban pedig a 305 kalóriás sajtburgerről beszéltünk.

Heti recept: rizsfelfújt tej és cukor nélkül.

Itt hallgathatod meg:

Letölteni pedig innen tudod.

Zenék
Happy Gang(bang) - Kérek egy kulcsot a szívedhez
Dj Fresh - Hot Right Now

Április 20-án futom a negyedik maratonomat. 

Ez úttal nem helyeztem magamra a négy órán belüli idő terhét. Tavaly a Sparon annyira akartam. És nem sikerült, ami miatt volt egy kis rossz szájíz. Haragudtam utána magamra, mert nem tudtam a teljesítésnek felhőtlenül örülni e miatt. Katarzis helyett maradt az érzés, hogy most pofára estem. Egyáltalán nem volt jó. Aztán persze utána már örültem, mert nem adtam fel, és egy maraton az mégis csak egy maraton, de a befutó pillanata nem a felhőtlen örömről szólt.

De miért nem? Nem vagyok én élsportoló, akinek minden másodperc számít. Hobbi sportoló vagyok, és, bár tűzök ki célokat, de egy elbaltázott verseny miatt nem dőlhetek a kardomba, hiszen azért csinálom, mert szeretem.

Ez úttal megkímélem magam ettől a stressztől. Ez nem azt jelenti, hogy nem készülök fel tisztességesen. Az áprilisi Maratonmant edzésnek fogom fel, ezért időterv nélkül fogok a rajtvonalra állni. A hosszú (30+ kilométer) edzések alapján tudom, hogy már ilyen hosszú távon is képes vagyok alacsony pulzussal az 5:50 körüli tempót tartani.

Egy biztos: nem fogok a tavalyi hibámba esni, amikor is annyira ragaszkodtam a célidőmhöz, hogy jól elfutottam az elejét, pedig 10 fokkal melegebb és 100%-al párásabb volt az idő, mint amiben edzettem. Aztán meg harcolhattam a kalapácsos emberrel az utolsó 10 kilométeren.

Egy maraton teljesítése mindenképpen öröm. Ez úttal nem fogom hagyni, hogy a teljesítmény-kényszer elvegye tőlem az a boldogságot, amit egy maratoni befutó nyújt.

Ancsur

Napra, percre pontosan két éve futottam le az első félmaratonomat. 2012. április 1-jén. 

Életemben ez a dátum nagyon fontos. Ott, azon a versenyen, a Vivicittán döntöttem el, hogy igen, én ezt akarom.

Akarom az élményt. 

Akarom a futóversenyek hangulatát.

Akarom az eufóriát, amit a futás ad.

Akarom, mert barátokat kaptam.

Akarom, hogy életem végéig futhassak.

2012-ben, amikor neveztem az első futóversenyemre, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden pozitívumot kaphatok a futástól. Egy percig sem bánom, hogy erre az útra ráléptem, és a mai napig taposom az utat. 

Hogyan jutottam el addig?

Nagyjából nyolcadikos lehettem, amikor megelégeltem a túlsúlyt, azt hogy kövér vagyok, azt, hogy lihegek néhány lépcső megmászása után. Akkor kezdtem el aerobic órára járni. Több-kevesebb sikerrel. Ugyanis, amit kínkeservesen leadtam, azt néhány héttel, hónappal később visszaszedtem. Nem csak szimplán visszaszedtem, visszanyertem a leadott súly dupláját. A teljes mélypont valahol 95 kg tájékán lehetett.

Éreztem, tudtam, hogy változtatni kell. Szerencsére, ebben a családom maximálisan támogatott. Mind a mozgás, mind az étkezés terén. Rengeteg spinning, és aerobic órára jártam. Pestre felkerülve még egy darabig jártam csoportos órákra, majd idő hiányára panaszkodva abbahagytam mindent. Fél évvel rá, egyik kolis társam elhívott futni. Gyűlöltem, mert néhány méter után a fülemen vettem levegőt. Nem hagytam magam eltántorítani, így többször nekiveselkedtem a futásnak. 2011. november-decemberében szerettem volna valami célt adni a futásaimnak. Hiányzott a motiváció. 

Úgy gondoltam, hogy a motivációt egy futóversenyben lelhetem meg. Legalábbis, ezt mondta sok futós blog. Hagytam magam elcsábítani. 2012. január 1-jén elkezdtem egy három hónapos edzéstervet. Elkezdtem felkészülni a félmaratonra. Addigra már tudtam egyben 11 kilométert futni és úgy véltem, hogy 3 hónap elég arra, hogy feltornázzam az egyben lefutott kilométerek számát 21-re. 

Becsületesen végigcsináltam az edzéstervet. Soha egy futás sem maradt ki. A Vivicitta hetében, már a barátaimnak, ismerőseimnek is el mertem mondani, hogy miért is futottam annyit. Talán csak azért akkor, mert addigra hittem el, hogy én is meg tudom csinálni. Én is le tudom futni a félmaratont. Teljes izgalommal álltam rajthoz. Fantasztikus volt. Hatalmas élmény volt futni Budapest legszebb helyein. Legcsodálatosabb a befutó volt, amikor Péter Attila hangosan mondta, hogy "Wölfel Vanda! Gratulálok! Teljesítetted a félmaratoni távot!" Ott abban a percben hihetetlen volt, fel sem fogtam. Kellett néhány nap, mire elhittem, hogy tényleg megcsináltam.

Kívánom mindenkinek, hogy átélje legalább egyszer a célba érés örömét legyen az bármilyen táv!

Vanda

A futócipő egy cipőnek kinéző összetett rendszer, ami mögött évtizedes fejlesztések állnak. Bár a formája tényleg olyan, mint egy egyszerű tornacsuka, a varázslat a felszín alatt van. Mindenféle becsapódás- és rezgéselnyelő, csillapító rétegek. Segítő támasztékok, rögzítők, gélek, habok, légpárnák, rugalmas bigyók. Soknál még a cipőfűző is jóval több, mint aminek látszik.

Ennek megfelelően az ára is vaskosabb, mint amit az utcára szoktunk vásárolni. Jellemzően 15-20 ezer Ft-tól indulnak. Viszont akinek van egy kis lúdtalpa, túlsúlya, vagy egyéb, nehezítő tényezője, valószínűleg jobban a zsebébe fog nyúlni a pénztárnál. Bizony könnyen elszaladhat a végösszeg 35-40 ezer Ft fölé is.

Ráadásul rendszeres edzések mellett az élettartama is erősen limitált. A legtöbb típus normál használat mellett 1000 km környékén megy nyugdíjba. Van, aminél ez csak 700 km, de több márka 1500 km-es teljesítménnyel reklámozza a cipőit. Túlsúlyt cipelőként bármelyiket is választjuk, készüljünk rá, hogy akár a felére is csökkenhet az élettartam. Most fogom megvásárolni a negyedik futócipőmet. Mindhárom korábbi cipőm 4-500 km-nél már igen kemény volt, 6-700-nál pedig már szinte semmit sem csillapít. Felüt, fáj, nem jó. Ami egy 60-70 kilós testtömeg becsapódását hosszú ideig bírja, az a 90-100-120-140-150 kiló terhelésétől hamarabb elfárad.

Azaz könnyen lehet, hogy félévente új cipőt kell vásárolnunk. Hiába néz ki kívülről majdnem ugyanúgy, mintha most vettük volna ki a dobozból, a belső rendszerei már nem alkalmasak a futásra. Ugyanúgy nem szabad túlhordani, mint például egy kontaktlencsét. Elsőre talán jó ötletnek tűnhet, de ha elkezd fájni miatta a térd, vagy a boka, maradandó károkat is okozhatunk.

No de térjünk is vissza a lényeghez. Egy jó futócipő árából ipari mennyiségű sört, vagy mozijegyet vehetünk. Fájó lehet egyben kicsengetni ennyit. Javasolnék egy egyszerű módszert arra, hogy úgy érezzük, ingyen lett futócipőnk.

Van egy malacpersely aranytömb az asztalomon, amibe mindig bedobálom a zsebemben, pénztárcámban lapuló 100 és 200 Ft-os érméket. Egyszerre így csak egy-egy kisebb összeg kerül bele, ami a napi kiadásokat nem növeli meg túlságosan. Reggel, indulás előtt gyakran megnézem, hogy milyen apró van nálam és általában máris több lett a futócipő-alap. Az elmúlt három hónap alatt közel 15 ezer Ft-ot gyűjtöttem így össze.

Átlagos készpénzforgalom mellett összejön általában havi 5 ezer Ft. Azaz, ha sokat edzek és félévente új cipőre van szükségem, pont összegyűlik a cipő ára, mire kell az új. Mindezt úgy, hogy nem kellett egyben nagyobb összeget erre áldoznom.

Ez a kis "trükk" sokat segíthet a megfelelő cipő beszerzésében.

Zoli

Ismét termékeny hetünk lesz. A szokásos csütörtöki edzés mellett elkezdjük a hétfői gyalogló-futó edzést is. Szombatra egy kellemes túrát ajánlunk, vasárnap pedig irány a Velencei-tó.

Hétfői EgyensúlyOM edzés az Orczy-kertben

Eljött az ideje, hogy elkezdjük a hétfői edzéseinket is. Gyaloglás, kocogás, futás, ki mit szeretne.
A helyszínünk ezúttal az Orczy-kert, ahol egy kb 1000 méteres futópálya vár minket.
Hajrá kezdők, gyaloglók, kocogók!
Gyülekező, bemelegítés: 18:00
Találkozó a Nagyvárad tér felőli bejáratnál, a 400 m-es futópályánál.

Csütörtöki EgyensúlyOM edzés a Margitszigeten

Gyere velünk futni, gyalogolni a Szigetre!
A részleteket itt találod.

Helyszín: Margitszigeti Atlétikai Centrum bejárata, a Margit hídtól 150 méterre.
Bemelegítés 18:00-tól, majd utána ízlés szerint egy gyaloglós, kocogós, vagy futós kör a szigeten.

Akár először, akár századszor indulsz el sportolni, köztünk a helyed!
Az edzéshez való csatlakozásnak nem feltétele a sportolói múlt. Nem ciki eljönni, nem harapunk. Neked szeretnénk segíteni. Kifejezetten várunk téged, ha még csak most indulsz el az életmódváltás felé!

Budaörsi Kopárok 20/10 teljesítménytúra

Ismét egy kellemes hétvégi kirándulásra hívunk benneteket. A helyszín ezúttal Budaörs.
A túra a Budapest Kupa túramozgalom része.
Találkozó 8:45-kor a rajtnál, indulás 9:00-kor.

Távok:
10 km
405 m szintemelkedés
700 Ft

20 km
723 m szintemelkedés
900 Ft

A célban oklevelet és kitűzőt kapunk.
Helyszín: Illyés Gyula Gimnázium és KSZKI, Budaörs, Szabadság út 162.
Megközelítés: 240-es busszal a Mórciz Zsigmond körtérről.
További infó

 IX. Böllhoff Tóparti-futóparti

Április 6-án, vasárnap lesz a tavaszi Velencei tókerülés. Batyubál jellegű futás (amit hozol, azt eszel). Nincs nevezési díj. A hangulat felejthetetlen. A táv 28 km, amit lehet egyénileg, illetve csapatokban is teljesíteni. (Ha csapatban indulsz, a váltást, és a váltópontok közötti közlekedést is magadnak/magatoknak kell megszervezni.)

4-5 fős csapatban tökéletes alkalom lehet első váltóversenynek.

Gyülekező: 9:00
Rajt: 10:00
Helyszín: Agárd, szabadstrand, a vasútállomástól 200 m-re
További infó.

Mert szeretem magam szívatni és imádok szenvedni. Na jó nem. Vagy talán egy kicsit mégis.

Amikor hulla fáradt vagyok egy hosszabb edzés (kombó) után és ezt szóvá teszem, akkor mindig az a válasz, hogy "de neked ez jó, nem?" Vagy esetleg a "nem kényszerít rá senki, hogy csináld, nem?" Persze, hogy jó, és persze, hogy nem kényszerít, de attól még elfáradok és egy kis hiszti mégis csak hitelesebbé teszi a dolgot :)

Amikor elkezdtem triatlonozni, akkor jöttem rá, hogy az addig általam istenített futás unalmas. Bringázni sokkal jobb. A világ összes futása sem ad olyan élményt, mint 50km/h-val zúzni le Dobogókőről. Na jó, talán az első maratonom befutója, de abból csak egy van. Az úszás monotonitását pedig a látványos fejlődés feledteti velem, a tavalyi 1,9 kilométeres 42 perces úszóidőmet a felmérő szerint 36 percre javítottam.

De milyen háttérrel vágtam bele egy IM felkészülésbe? 

Mostanában nagyon menő lett triatlonozni. Mivel a félmaraton és már a maratoni táv is "babatávvá" lett degradálva, amit én felháborítónak tartok, így most mindenki ironmant akar csinálni, mert egy maraton, az már smafu.

Az én célom már három éves. Ovis korú. Azóta tudatosan erre készülök.

A semmiből?

Nem. 12 évet vízilabdáztam OB I-ben (első osztály), voltam junior válogatott is.

Lefogytam 15 kilót. Túlsúllyal nekivágni egy ekkora terhelésnek őrültség és felelőtlenség. Nem bánnám, ha pár kiló még lemenne, de nem (csak) esztétikai, hanem gyakorlati szempontból is, minél könnyebb vagyok, annál kevesebb súlyt kell magammal cipelnem.

Lefutottam már három maratont, áprilisban jön a negyedik. Ez mentálisan és fizikailag is fontos. Július 26-án úgy fogok nekiindulni a távnak, még az úszás és bringa után is, hogy igen, meg tudom csinálni, mert már négyszer sikerült.

Ezt csak azért írtam le, hogy lássátok: hosszú utat jártam be addig a pontig, amíg hosszútávú triatlonra, vagy egyáltalán, triatlonra adtam a fejem.

Annak, aki most indul ez az Útján azt javaslom, hogy ne ugorjon fejest az irreális célok tengerébe.

És kérlek benneteket, higgyétek el, nem ciki 1,5 kilométert futni, kocogni, sőt, gyalogolni sem. 

Aki elindult az életmód változtatás útján, az már győztes. Sőt! Nem csak győztes, hanem ironman!

Ancsur

Futás közben gyakran jönnek elő mindenféle gondolatok. Remek lehetőség a kikapcsolódásra, amikor szabadjára lehet engedni a kreativitást.

Mostanában többször is arra koncentráltam a futás alatt, hogy a lépéseimmel kalibrálom a Földet.

Hogy ez mit is jelent?

Futok jobbra-balra, előre-hátra, ide-oda. Az útvonalam általában nem szabott. Arra megyek, amerre kedvem tartja. Hagyom, hogy az érzések irányítsanak. Ilyenkor arra gondolok, hogy ezzel segítek a Földnek a helyes irányba haladni. A világban rengeteg torzulás van. Az egyensúly sok helyen kibillent. Csomó olyan történés és folyamat, aminek a kelleténél sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk. Politika, viszályok, csalások, konfliktusok, gyűlölet, rasszizmus, csaló eszmék, harag, játszmák.

Minden lépéssel és kanyarral a helyes irányba terelem ezeket a negatív tényezőket. Egy jobbra fordulással háborúzó feleket békítek ki, utána a következő kanyarban régóta húzódó emberi játszmákat oldok fel. A hosszú egyenesben az összekuszálódott feszültségeket egyenesítem ki. Igyekszem minden lépést úgy megtenni, hogy azzal jót tegyek.

Hogy naiv gondolat-e a globális egyensúly elérése, az nem igazán érdekel. A lényeg, hogy igyekezzünk minden tettünket jó szándékkal végezni. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Itt egy kis figyelmesség, ott egy mosoly, amott egy áldás és egy kis meditáció. Úgy gondolom, hogy azzal, ha minél többen igyekszünk békében, elfogadóan élni, a sok kicsi egyesül és a változás globális lesz.

Szóval amikor futok, minden lépésemmel kalibrálom a Földet.

A béke belül kezdődik.